Bár idén gurultunk már néhányszor itt a környéken, hosszabb túrának idén most vágtunk neki először közösen. A Hondás csapatot ezúttal hárman alkottuk, két CBF650-s és persze a Rebel nyergében. A cél a Dunántúl volt, nevezetesen Szekszárd. A reggel 9 órás induláskor már kellemes volt az idő is. Kecskeméttől Dunaföldvárig az 52-es út szokás szerint kevés élvezetet tartogatott, ráadásul az első megállóhelynek tervezett dunaföldvári Rakpart Étterem is zárva volt felújítás miatt.
A Duna parti motor fényképezés a Rakpart Étterem előtt persze nem maradhatott el, imádom a hely hangulatát. A kiírás szerint nemsokára újra kinyit a vendéglátó hely, így idén biztos többször ellátogatunk még oda
A belvárosban a hídtól nem messze egy kellemes kis cukrászdánál kávéztunk, majd a kifogástalan minőségű 6-os úton délnek vettük az irányt. Minimális forgalom, szép, dimbes-dombos táj, kellemes idő, mi kellhet még? 11 után értünk Szekszárdra, ahol egy benzinkutas technikai megállót követően a főtéren nézelődtünk, sétálgattunk. Hangulatos utcák, patinás régi polgári házak, tiszta, nyugodt környezet jellemzi hazánk legkisebb népességű megyeszékhelyét.
A "650-es srácok" Szekszárd főterén
Jól vizsgázott az új Nolan sisakom is, ráadásul végre a szín és a design is passzol a bobberemhez
A főtéren található olasz pizzériában elköltött finom ebéd után Bajának vettük az irányt, majd a Dunán átkelve ismét szűkebb hazánkban, Bács-Kiskunban folytattuk utunkat. A Sükösd környéki kanyarokat aztán hosszú egyenesek váltották fel Kecel környékén, majd az aznapi utolsó pihenőhely, a soltvadkerti cukrászda következett. Az 54-esen Bócsa felé tértünk haza, háztól-házig 265 km volt a túra.
