Mióta motorozásra adtuk a fejünket folyamatosan téma volt, hogy el kellene menni egy hosszú hétvégére a Dunántúlra motorozni, dimbes-dombos-kanyargós útvonalakon gurulni egy nagyot. Mivel én Zala megyéből származom és Szüleim jelenleg is ott élnek, adott volt a lehetőség, hogy egy nagykanizsai látogatással kapcsoljuk össze a projektet. Az indulást szombat reggelre, a hazaérkezést pedig hétfőn délutánra terveztük, így viszonylag kényelmesre lehetett venni a programot.

A tervezett és végül meg is valósított útvonal: 1. nap Kecskemét - Dunaföldvár - Simontornya - Dombóvár - Kaposvár - Nagykanizsa, 2. nap Nagykanizsa - Zalaegerszeg - Keszthely - Tapolca - Badacsony - Szigliget - Nagykanizsa, 3. nap pedig a hazaút a 61-esen és az 52-esen az első napnak megfelelően csak persze fordított irányban :)

Rövid pihenő odafele, a 61-esen. Ahhoz képest, hogy mindketten vízművesek vagyunk, már-már betegesen vonzódunk az OMV benzinkutakhoz :) Lassan valami szponzorációs kéréssel is bekopogunk hozzájuk...

Ez a kép már Nagykanizsán készült, gyerekkori kedves emlék a Vasútparkban a 424-es gőzmozdony. Sokat játszottam itt anno. Mellette most már a felnőtt játékszerek, a kétkerekű vasparipák

Ez pedig Istvánnak egy kedves (vagy nem...) emlék Kanizsáról, itt volt ugyanis katona, a laktanyából nem sok maradt meg, de ez a hajdan szép épület még áll.

Stílus tanulmány felülnézetből, a kecses bobber és a robosztus naked bike

Másnap de nem másnaposan :) Nagykanizsáról Zalaegerszegre motoroztunk, majd egy rövid pihenőt követően az egész túra talán legszebb szakasza, a Keszthely felé menő útvonalon át a Balaton-felvidék következett. Megálló a szép kilátónál az örökifjú motorosokkal...

... és motorjaikkal

A fotózást követően a Szent György hegyet megkerülve vágtunk át a Tapolcai medencén. A bazalt vulkanizmus csodálatos képződményeiként létrejött tanúhegyekkel tarkított táj lenyűgöző, motorral végig gurulni rajta pedig óriási élmény. Úgy bele feledkeztünk, hogy fotózni is elfelejtettünk, így most csak szóban emlékezünk meg róla. Ellenben célállomásunkon, Tapolcán már bőszen kattogtattunk, íme a produktum:  

Tapolca, Malom-tó és környéke, túránk minden értelemben vett egyik csúcspontja, csodaszép kis "ékszerdoboz". 

Persze az összes fotót megint én csináltam... Istvánnak utólag szokott eszébe jutni :) Ha hamarabb eszébe jutna, rólam is lennének ilyen szuper képek. Marad a jó öreg szelfi :)

  Harmadnap hazafelé a szokás Rakpart, Dunaföldváron, igyekszem mindig más szögből fotózni :)

Összességében kicsivel több, mint 800 km-t motoroztunk a 3 nap alatt, az utak jellemzően jó minőségűek, a táj pedig csodaszép volt. Képzeletbeli motoros bakancslistánkon kipipáltunk egy pontot, azonban inspirációkat gyűjtöttünk a következőhöz! De erről majd később...

Hazai motoros körökben szinte „kötelező elem” a Pilisben felkeresni a legendás Üvegtigris című film forgatási helyszínét, ahol napjainkban is megtekinthető az ikonikus – bár meglehetősen lepusztult – büfé-lakókocsi. Így aztán szokásos három fős „Hondás” csapatunk is útra kelt az áprilisi nyárban, hogy egy budapesti megállót beiktatva motorozzunk egy jót a pilisi hegyvidéken.

Az első technikai szünet a jól bevált alsónémedi OMV kút volt, majd a Honda Dream budai szalonja következett, mivel István barátunk pár új alkatrésszel tuningolta 650-esét.

A béka kuruttyolós forgatási helyszín

Ezt követően a 10-es úton a Shell kútnál csatlakozott hozzánk egy BMW-s ismerős, aki erős tempót diktálva vezetett minket a gyönyörű hegyes-völgyes környéken kanyargó útvonalon a Tinnye falu közelében a Garancsi-tó partjánál elhelyezkedő Üvegtigrishez.

A "Tigrishez" már csak gyalog lehet bemenni

Rebel idill

Itt egy kis séta és fotózkodás, majd a közeli Zsámbékon egy hatalmas adag és nagyon finom ebéd elfogyasztása következett a Lámpás Étteremben.

Nem kértünk desszertet...

Persze ha már Zsámbék, akkor romtemplom, meg kell állapítani, élőben még lenyűgözőbb és csodálatosabb ez a szakrális építmény, mint a jól ismert képeken. Mit ad Isten, itt is összefutottunk egy BMW-s motoros sráccal, méghozzá egy 1979-es évjáratú veterán 800-assal. Na ez már szép masina! Még a végén én is megkedvelem a légcsavar logós bajor márkát :) (csak viccelek).

Innen egy hosszabb etap következett, Biatorbágyon át Érd, majd a 6-os útra rákanyarodva Ercsi, Dunaújváros és Dunaföldvár, természetesen a Rakpart Kávézó.

Eddigre már kellően el is ültük a hátsónkat, így az utolsó szakasz az amúgy is botrányos minőségű 52-esen nem éppen a legjobb zárása volt a háztól-házig 298,7 km-es túránknak.

Az elsősorban vízgazdálkodási célból mesterségesen létrehozott Tisza-tavat felduzzasztó Kiskörei Viízlépcsőről valószínűleg már mindenki hallott, ha máskor nem nem, akkor az iskolai tanulmányai során. Eddig mi is csak képeken láttuk, így Peti kollégával és barátommal elhatároztuk, hogy kihasználva a szombatra ígért jó időt motorra pattanunk, hogy “élőben” is szemrevételezhessük az 1973-óta üzemelő hatalmas létesítményt.

Megszokott találkozási pontunk valamelyik kecskeméti OMV kút, ezúttal a Széchenyi-várositól startoltunk. Viszonylag későn, fél 11 után indultunk Tiszakécske felé, majd az első megálló, Szolnok következett. A gyorséttermes ebéd után a Tisza-híd utáni körforgalomban a közelmúltban felállított Mi-24 Hind harci helikopter emlékművet körbemotoroztuk, majd a 4-es úton suhantunk tovább. Fegyvernek után a 34-esre kanyarodtunk rá, a viszonylag jó minőségű de szinte teljesen kihalt úton Kunhegyes irányába folytattuk utunkat. Rövid abádszalóki kitérőt követően érdekes élmény volt a Tisza felett átívelő vasúti hídon a sínpár közepén átmotorozni Kiskörére. Már a hídról látszódott a vízlépcső, melyről bővebben az alábbi linken lehet olvasni: http://gyereatiszatora.blog.hu/2015/04/15/a_kiskorei_vizeromu

Haza már nem Kunhegyes, hanem Jászkisér felé jöttünk, majd Abony után a 4-esen utolsó megállóhelyünk, Cegléd irányába hasítottunk. A Békebeli Cukrászda teraszán kávézva elevenítettük fel a nap eseményeit, immár István barátunk társaságában, aki elénk gurult CBF-jével. Kecskemétre hazaérve 272 km-t mutatott a napi számláló :) 

Bár idén gurultunk már néhányszor itt a környéken, hosszabb túrának idén most vágtunk neki először közösen. A Hondás csapatot ezúttal hárman alkottuk, két CBF650-s és persze a Rebel nyergében. A cél a Dunántúl volt, nevezetesen Szekszárd. A reggel 9 órás induláskor már kellemes volt az idő is. Kecskeméttől Dunaföldvárig az 52-es út szokás szerint kevés élvezetet tartogatott, ráadásul az első megállóhelynek tervezett dunaföldvári Rakpart Étterem is zárva volt felújítás miatt. 

A Duna parti motor fényképezés a Rakpart Étterem előtt persze nem maradhatott el, imádom a hely hangulatát. A kiírás szerint nemsokára újra kinyit a vendéglátó hely, így idén biztos többször ellátogatunk még oda

A belvárosban a hídtól nem messze egy kellemes kis cukrászdánál kávéztunk, majd a kifogástalan minőségű 6-os úton délnek vettük az irányt. Minimális forgalom, szép, dimbes-dombos táj, kellemes idő, mi kellhet még? 11 után értünk Szekszárdra, ahol egy benzinkutas technikai megállót követően a főtéren nézelődtünk, sétálgattunk. Hangulatos utcák, patinás régi polgári házak, tiszta, nyugodt környezet jellemzi hazánk legkisebb népességű megyeszékhelyét.

A "650-es srácok" Szekszárd főterén

Jól vizsgázott az új Nolan sisakom is, ráadásul végre a szín és a design is passzol a bobberemhez

A főtéren található olasz pizzériában elköltött finom ebéd után Bajának vettük az irányt, majd a Dunán átkelve ismét szűkebb hazánkban, Bács-Kiskunban folytattuk utunkat. A Sükösd környéki kanyarokat aztán hosszú egyenesek váltották fel Kecel környékén, majd az aznapi utolsó pihenőhely, a soltvadkerti cukrászda következett. Az 54-esen Bócsa felé tértünk haza, háztól-házig 265 km volt a túra.  

Továbbra is a kilométer gyűjtés volt a cél. Két barátom csatlakozott hozzám nagy duzzogva: Szényei (Bandit) Lajos, és  Váczi (Blue Honda) Péter. Az időjárás nem kedvezett. Bár a nap sütött, a levegő csípős hideg volt, és a szél sem volt kegyes hozzánk.

Az első úti célunk a Vadkerti tó volt. Nyáron a környék kedvelt fürdőző helye. Ahogy arra számítani lehetett, most nem hemzsegtek az emberek a parton. 

Nem sokáig időztünk a parton. Irány a cuki! A szokásunktól eltérően nem a híres Szervánszky fagylatozót vettük célba. Soltvadkert másik neves cukrászdájában, a Bianco-Neróban kóstoltuk meg a sütit.

Cukrászdás szelfizés

A következő állomásunk Kiskunhalas érintésével Szeged volt, ahol ízelítőt adtunk a helytakarékos parkolásból 

A híres zenélő szökőkút

Megint egy cukrászda 

Kárász utca - Szeged

Pózolás

Utolsó állomásunk Ópusztaszer volt. Nem érdemes kihagyni a panoptikumot sem.

A "szokásos" gép mustra

Egy kis informatikus humor - ez nem Windows 95 :)

Délután 6 óra volt, mire hazaértünk. Az utolsó 20 km-en már rendesen fészkelődtem a nyeregben, sajgott a hátsóm. Bár elfáradtam, de ha rajtam múlik, másnap ugyanúgy elindultam volna. De nem rajtam múlott.

Ma az volt a feladatunk, hogy minél több kilométert megtegyünk, mivel István motorjánál jó lenne mihamarabb letudni az első kötelező szervízt. Ennek megfelelően a tegnapi 237km után ma is mentünk 252 km-t. Az útvonal Kecskemétről indulva Tiszakécskén át vezetett Szolnokig, majd egy Mekis pihenő után egy nagyobb etap Törökszentmiklós felé Mezőtúron át Szarvasig. Itt egy újabb megálló következett, majd a 44-esen Kunszentmárton felé újfent Tiszakécskét érintve tértünk haza.

Ezúttal is hárman motoroztunk, most Péter barátunk csatlakozott hozzánk

Három szín, három stílus, három típus - egy márka. Hondáink Szarvason

Honda Dream Team

Végre megvan István új motorja, a mai napon hazahoztuk a Honda Dream-től a csodaszép CB650F-et. Az átvételre és az első útra Lajos barátunk is elkísért minket Suzuki Banditjával.

Ez bizony már nem a tesztmotor, hanem István új gépe

Hol máshol is lehetne az első közös fotózkodás, mint kedvenc OMV benzinkútunoon Alsónémediben

Színes egyéniségek között a szürke Rebel :)

István barátom CB650F-je már extrákkal felszerelve várja első gazdáját a Honda Dream-nél :) Szombaton megyünk érte!

A Honda Dream ismét jelesre vizsgázott, hiszen nevükhöz méltóan megvalósítottak egy álmot, nevezetesen elintézték István számára, hogy kipróbálhassa menet közben is a legújabb, 2017-es CB650F-et. 

Gépátvétel személyesen Attilától, a Honda Dream vezetőjétől

Induljon a banzáj! Szépen duruzsolt a négy henger

Másfél órás motorozás után. A kép önmagáért beszél :)

Kedves Kollégánk invitálására Pilisborosjenőre gurultunk el, majd ezt követően Szentendre és Tahitótfalu érintésével a váci komphoz csorogtunk le. Az első és az utolsó megálló pedig a szokásos Alsónémedi benzinkút volt. 260 km a vége és egy csomó nagyszerű élmény.

Két Honda és egy Suzuki

Kompra várunk

Vác városa a Duna túlpartján

Alsónémedi - Pihenő az utolsó etap előtt hazafele

Ez a csodaszép VTR eladósorba kerül. Ha szeretnél egy becsületesen karbantartott, jó állapotú csodaszép motort, most itt az alkalom.

A szecessziós építészet remeke egy modern bobberrel

Hangulatos alföldi mellékút

Bár mi Hondások vagyunk, de más márkákat is tisztelünk, elismerünk. Attila barátunk Harley Davidsonjai pedig különösen közel állnak hozzánk.

1975-ös ikon - Harley Davidson Iron Head

2017-es újdonság - Honda CMX 500 Rebel

A vér nem válik vízzé, Peti fiam egy Hondán...

... és egy Harley Davidson-on

Reményeink szerint nemsokára István már nem a szalonban, hanem a garázsában nézegeti a 2017-es CB650F-et!

Balról jobbra: Honda CMX 500, Honda NC750XD, VTR250. A helyszín pedig Lajosmizse.

Benzinkúti életkép a Kecskemét - Szeged - Hódmezővásárhely - Szentes - Csongrád - Kiskunfélegyháza - Kecskemét túránkról.

Tiszakécskére menet Szentkirály felé igazán jó az út, Tiszaalpártól Kiskunfélegyházáig pedig izgalmasan kanyargós.

Black and white

Motorral a hajóhoz, avagy meglátogattuk a ráckevei Duna-ágon ringó úszó malmot. Gyönyörűen restaurált ipartörténeti különlegesség, ráadásul működik is! Zárásként egy finom pizza vagy pljeskavica a helyi Cadran Pizzériában. 

Hármasban gurultunk július végén Bajára. 270 km oda-vissza, de megérte!

A nyár folyamán többször is jártunk a csongrádi Tisza-parton, Kecskemétről egy kellemes és nem túl hosszú motoros túrával elérhető. Egyen pólónk is van már :)

Zárt körű márka találkozó Izsákon - Honda-Honda-Honda :)

Egy kis kiruccanás Dunaföldvárra. Az 52-es út pocsék ugyan, viszont ajánljuk a Rakpart nevű helyet a Duna-parton, a híd lábánál lehet lefordulni ide. Kellemes, kiülős terasz, szép látvány.

Égbe törő MiG-21-es vadászgép, mint a kecskeméti katonai repülés látványos emlékműve, valamint az aktuális paripáink. Ha "csak" a városban gurulunk, szinte mindig eljövünk ide.  

István barátommal a Honda Dreamnél átvettük az új vasat, íme a történelmi pillanat

Úton hazafelé

Hazaértünk, feketén-fehéren

És van akinek házi fotósa is van :)

Két szép és sok élményt adó szezon után a PCX eladásra, míg a vadi új Rebel 500 rendelésre került. Ilyen lesz az új "paripa". A fotó természetesen gyári :) A moci egyébként áprilisban érkezik.

Különböző korszakok robogói.

Ha apa és a barátai motoroznak, akkor a fiúgyerek sem maradhat ki a buliból :) Ifjabb Temesvári Péter a VTR nyergében.

Tavaly voltunk először a budapesti Motorshow kiállításon, ez a kép ott készült, ráadásul mindketten láthatók vagyunk rajta :) Idén is megyünk, jegyek megvéve.

Néha a konkurenciát is meg kell nézni :) Megjegyzem, az SR400-as egy álomszép motorkerékpár!

2016-ban egy VTR 250 és egy PCX 125 nyergeiben kezdtük a motoros szezont, és ha már Kecskemét, akkor "kötelező"  látnivaló a katonai repülőtér közelében felállított MiG-21-es emlékmű.